Szeleste titkai

Szelestén Festetics-kastély várja a pihenni vágyókat, de ez igazából nem sokat mondd el a hely vonzerejéről.

Az egyedülálló gyógyvíz, az Isten áldásával megépült kápolna, a kastélyt körülvevő 130 éves arborétum, a környező erdő nyugalma is csak köríti azt a vendégszeretet, ami az idelátogatókat fogadja. Mert Szeleste igazi titka ebben rejlik.

Bárók és grófok keze nyomát őrzi a szelestei kastély és az azt körülvevő arborétum: a viharos történelmi századok során az épület túlélt háborúkat, államosítást, tűzvészt, fosztogatást és egy jogerős bontási végzést is. Manapság újabb nehézségekkel kell megküzdeniük a szálló üzemeltetőinek, ez pedig a gazdasági válság, ami nem kerülhette el őket sem, de amit valószínűleg szintén túl fognak élni.

A kastélyszálló vendégforgalma nem esett vissza annyira, mint a hasonló kategóriájú szállodáké, amelyek közül sok, ha szezonálisan is, de bezárni kényszerült. Az egyik fő vonzerő nyilvánvalóan az arborétum, ami 13 hektáron terül el a kastély körül, és ami minden évszakban más és más arcát mutatja. A tavasz kezdetén tele van a fák alja hóvirággal és téltemetővel, később teljes szépségükben pompáznak a többek között Hollandiából és Németországból idetelepített növénykülönlegességek. A kacskaringós ösvényekre a környék erdőiből időnként még egy-egy őzike is betéved.

A kastély építését gróf Festetich Andor fejezte be 1872-ben. Az ő munkáját folytatta a kertben is báró Baich Mihály, hogy aztán az államosítást és az ötvenes években pusztító tűzvészt követő bontási határozatot is túlélve az 1990-es években meginduljon az épület rekonstrukciója, melynek során a vastag falak és a tágas terek megmaradtak: a kastély romantikáját a mai látogató is élvezheti. Az építtetők ráadásul gondoltak egyet, és fúrni is kezdtek. Úgy okoskodtak, hogy ha szomszédos Sárváron és Bükfürdőn van gyógyvíz, a kettő között, Szelestén miért ne lenne. Találtak is vizet, 1260 méter mélyen, s nem is akármilyet. Ebbe - a föld mélyéről 55 °C-osan érkező - gyógyvízbe ugyanis gyerekek és magas vérnyomással rendelkezők is bemehetnek. Magas sótartalmának köszönhetően enyhíti a mozgásszervi, a reumatikus és a keringési panaszokat, de sportsérülések, nőgyógyászati és bőrbetegségek gyógyítására is kiválóan alkalmas.
A kastély mégis akkor kelt életre, amikor Halász Ferenc és nővére, Kulcsár Zsuzsanna vette át a szálloda üzemeltetését 2005-ben. A vendégnek nem lehet olyan kívánsága, amit ne próbálnának teljesíteni, és házi finomságok - sütemény, lekvár, kocsonya vagy savanyúságok - nélkül nem is engedik haza. Nem csupán a törzsvendég-rendszer miatt úszta meg a szálloda a válságot, hiszen a látogatók ide maguktól is szívesen visszatérnek. Szeretik a bőséges vasi fogásokat, a fürdőben élvezhető masszázst, az erdei lovaskocsi túrát, a rugalmas, közvetlen vendéglátást. Itt még a kutyusok is jól érezhetik magukat.

Aki pedig az arborétumban sétál, felfigyelhet egy különös kis építményre is: ez pedig nem más, mint egy kis kápolna, ami még kútház volt, amikor Zsuzsanna már kápolnát látott bele. Őrfi József tervei alapján helyi és baráti összefogással aztán meg is épült a kis szentély négy éve: az ajtaja mindig nyitva áll, hogy bárki betérhessen, ha úgy érzi, megbeszélnivalója van az Úrral, mécsest is gyújthat, azt is mindig talál. Tele a pici helység adományokkal a képektől a szenteltvíztartón át a kis harangig, de innen még senki nem vitt el semmit, mindenki csak hozott. Ha mást nem, egy csokor virágot: a kápolna állandóan friss virágoktól illatozik.

„Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak" - a szelestei kápolna jól példázza a bibliai igazságot. Mindent az utolsó szögig adományokból, baráti segítségből raktak össze az ólomüvegablaktól a tetőgerendákon át a faszobrokig, s minden pontosan úgy passzolt a helyére, ahogy kellett. S mióta felépült, nem csak Kulcsár Zsuzsanna mondhat benne hálaimát a saját életében történt csodákért: a kápolna megszámlálhatatlan esküvő színhelye volt, amit a szállóban elköltött vacsora és lagzi követett.

Jó példákért, a gazdasági nehézségek közepette való helytállásért, a sokat emlegetett, de ma már nyomokban sem található magyaros vendégszeretetért nem kell lejárnunk a lábunkat: elég, ha elmegyünk Szelestére.

vissza
Tetszett? Oszd meg másokkal is!